Határjáráson

A Kisalföld keleti peremének Ipoly menti hátságán, a Garam alsó folyásának jobb partján, a történelmi Esztergom vármegye Dunán inneni részén, a hajdani Párkányi járás déli felén, a Budapest – Pozsony vasútvonal, valamint a Párkányt Lévával összekötő főútvonal mentén húzódik az ősrégi település, Kőhidgyarmat. Ma Szlovákia része, közigazgatásilag a Nyitrai kerület Érsekújvári járásához tartozik.
A terület nyugati, dombos része a Garam menti hátság legdélibb kiszögellése. Ez a rész a bélai dombok közepéig ér, melynek alapját andezites tufák és lösz réteggel borított kései harmadkori tengeri üledékek képezik. A dombok meredekebb lejtőin tölgy- és akácerdők vannak, a határ többi részében az erdőt kivágták. Termőtalaját barna- és feketeföld, árterületi- és berki szántóföld alkotja.

A község mai határának domborzati kialakulása a negyedkorban kezdődött. A fő szerepet a folyók hordaléka és az üledékek játszották, amelyek humusszal és homokkal váltakozó réteget képeztek. Ebből adódik a talaj összetétele, mely 40 cm-ig szántóföld, 40 – 100 cm-ig fekete, néhol barna (csipákás) kemény talaj, 110 – 150 cm-ig (csipákás) barna talaj keverve homokkal, 150 – 180 cm-ig sárga homok réteg kevés kaviccsal, 180 – 200 cm-ig apró szemcsés kavicsos talaj, 200 – 250 cm-ig durvább kavicsos talaj.

A község területe 2034 ha, ebből 1520 ha a mezőgazdasági terület, és 321 ha erdőterület.

A határ legalacsonyabb pontja 109 m, a legmagasabb pontja pedig a Kékítő, mely 251 m. Innen gyönyörű kilátás nyílik nemcsak a falura, de az egész vidékre is. Lenyűgöző képet tárnak elénk a környező hegyek, az esztergomi Várhegy csodálatos panorámája impozáns, klasszicista stílusú bazilikájával pedig szinte kéznyújtásnyira van innen. Az ilyen vadregényes táj vadakban gazdag erdőkkel, halászati lehetőséget biztosító folyóival, mezőgazdasági termelésre alkalmas földjeivel és mérsékelt éghajlatával ősidők óta vonzotta az embert, hogy itt megtelepedvén közösséget alapítson, melyben könnyebben elő tudja teremteni a megélhetéshez szükséges javakat.
Éghajlata mérsékelt, szárazföldi jellegű. Az éves átlaghőmérséklet 10,4 C°, ezzel az ország legmelegebb részének számít. Az átlagos évi csapadékmennyiség 580 mm körüli. Az ország egyik legnapfényesebb helyének számít; éves átlagban több mint 2000 órát süt itt a nap.


 

A község területének birtokrészek szerinti megoszlásá

 

A Magyar Királyi Államnyomda 1890-ben kiadott térképének segítségével

A dűlő neve Területe ha/ár

Beltelek

44/09

Zsellérföldek (Zsellértagok)

16/12

Kistata puszta

272/23

Fariuska (Faricka), Vadas, Cseplészek föle, Kékítő, Hegyfarok

368/14

Erdőntúli Öreghegy (Az ebedi és a muzslai oldal)

136/41

Pokol és Kistata

26/21

Cseplész és Rigó

30/74

Öreghegy és Vadas

66/58

Alájáró (Cseplészek alatt)

213/11

Fejesdomb

126/40

Előhegy

12/69

Bugaras

16/77

Templomföld

6/25

Pörösvölgyút, Öreghegyek föle

80/21

Bugarasok fölött

12/69

Bánkharaszt

28/65

Tóföle

42/01

Döbönkút

15/96

Teknős

40/78

Tófenék

49/23

Nagypatács (a felső része Zsalazsom)

106/30

Községi legelő, Kispatács

127/39

Irtványrétek

84/24

Malomi nyilasok (Alsó-nyilas)

82/48

Sári malom melléke

2/48

Garam torka

32/83

 

A határrészek további megnevezései, melyek ugyan nem hivatalos dűlőnevek, de mind a múlt egy-egy darabkáját őrzik: Fehérpart, Töröksánc, Teknyősi völgy, Nagyvölgy, Nagytanya (János major), Kistanya, Jegyzőföld, Mesterföld, Harangozóföld, Kistatai hegy, Terem teteje, Hagyigás domb, Kétsár köze, Ördöngös és Vadas, Szíjvölgy, Gyepszeg, Paskomok (Öreg paskom, Új paskom), Kopár, Örökrét, Papgödre, Papföld, Kiógödör, Kenderföldek, Zsellér tagok. A község vizei: Garam a folyamszabályozás óta Öreg Garam vagy Holt ág, Új Garam, Sóderos), Párizs patak (Párizsi csatorna, kanális), Zsalazsomi patak, Csurgó, Döglött kanális.

Jelenleg két híd ível át a Párizs patakon, az egyik a Nagykőhíd, melynek nevéből eredezteti Helischer József községünk elnevezésének első tagját. Helyi szájhagyomány egyébként ugyanezt a nézetet támasztja alá. Ezt a hidat 1950-ben építették újjá vasbetonból. A másik a valamikori Fahíd, melyet vasszerkezetű betonhíddá alakítottak át. A község határában a következő utak vitték az embereket céljuk felé: Tóföle út, Vicinális út, Bánkharaszti út, Alsó csapás, Fölső csapás (Katona út), Középút, Völgyút, Taliga út, Rigói út, Kistatai út, Szent János út, Nyilasi út, Hegyaljai út.

Esztergom vármegye községi és egyéb helyneveinek rendezése tárgyában a 7293./695.kgy./1906. számú határozat értelmében a község hivatalos neve Kőhidgyarmat alakban, az „egyéb lakott hely” pedig Kistata puszta alakban használandó. Az öt felsorolt lakott helyből mára csupán Kistata puszta az, ahol még laknak emberek, a többi négynek már csak az emléke maradt meg:

  1. Kistata puszta

  2. Rigó tanya

  3. Vadas tanya

  4. Kékítő puszta

  5. Teknyős malom

Az 1913-ban készült részletes összeírás megemlíti az egyes községekhez tartozó lakott helyek lélekszámát is. Kistatapuszta 98, Kékítőpuszta 18 (az 1888-as összeírás „Kikötő”-ként említi), Rigótanya 9, Teknyősmalom 4 és Vadastanya 3 lélekszámmal van jelen.

Kihasználva a természet adta lehetőségeket, a 19. sz. első felében megindult a mészkő kitermelése falunk határában (az Öreghegyi és Vadasi részen). A bányát véletlenül fedezték fel az emberek. A nagy esőzések következtében a víz a földet lehordta a kövekről, és így a természet maga tárta fel ezt a kincset.

A 20. század elején öt bányaföld-tulajdonost jegyeztek a faluban. A követ ősszel szokták fejteni, mikor a parasztoknak már kevesebb munkájuk volt. A kőfejtés úgy történt, hogy a talaj felső rétegét elhordták szekerekkel, a követ pedig robbanóanyag segítségével lazították. Így a kőfejtés egyes családok számára rendes bevételi forrásnak számított. Megrakott szekerekkel járták a környező falvakat, és árulták a kibányászott követ. 1910 – 14-ben még Nagykálnára is eljártak követ árulni.

Ezen kívűl több homokbánya és kavicsbánya is működött a falu határában, ahol jó minőségű sárga homokot termeltek.

 

A Párizsi patak

Először is vizsgáljuk meg, honnan is ered ez a tájainkon kissé szokatlan megnevezés. A szájhagyomány úgy tudja, hogy egy Párizs nevű mérnök irányította a lecsapolási munkálatokat annak idején. Azonban erre semmi adat sem utal. Viszont van egy valószínűsíthető feltevés is, ami így hangzik: A szokatlan elnevezés valószínűleg a „pára” szó ferdítése, ugyanis a nagy költséggel kiásott csatornából hűvös időben pára szállt fel, s ezért akkoriban a helyiek Párás csatornának nevezték el. Kolta község határában régen egy meleg vizű forrás volt, ennek langyos vize ebbe a patakba folyt. Ezért az télen sok kilométeren át nem fagyott be, a hidegben a víz párolgott.

A főleg Kisújfalu és Köbölkút térségében szerteágazó, nagy kiterjedésű mocsaras rész, mely egészen Kőhidgyarmatig húzódott, a múltban sok bosszúságot okozott az érintett falvak gazdáinak. Ezért az akkori herceg földesúr, Pálffy József kezdeményezésére Hankóczy Jakab térképész-matematikus 1819-ben elkészített egy nagyszabású tervrajzot, melynek alapján megtörtént a tó lecsapolása. A Tudományos Gyűjtemény 1839-i száma így értékeli az akkori állapotokat: „Esztergom Vármegyében Párkányi Járásban Kis-Újfalu és Kőhid-Gyarmat között, Újfalu, Köbölkút, Gyiva, Sárkán1826-ra készült el, melyet így foglal össze a Tudományos Gyűjtemény: „E’ lecsapoltatás egy csatorna ásása által fentnevezett Mérnöktől 1819. elkészitett tervrajz szerint 1819. fogva 1826-ig Herczeg Pálffy Jósef nagy költségével végbe vittetett. Az égész hossza a csatornának Kürti határ szélétől Kőhid-Gyarmati Hidig tészen 8002 ölet viznek esése ugyan azon az egész hosszuságban 31 lábot, 8 hüvelyket ’s 4 lineát tészen, mélysége a Kürti határnál 4 lábnyira, Gyiva töltésnél 2 ölnyire ásattatott. A gyivai malom meghagyattatott, Libádi elrontatott, Tekenyős nevezetü Kőhid-Gyarmati pedig alól csapóvá tétetett.“y helységek és Puszta Arad határain egy fél mértföldnyi hosszúságú ingoványos, kákás, nádas posványos tó, melly Koltánál, Komárom Vármegyében eredt Csúz kürti patak´ meggyült vizéből származott, Sárkánynál és Gyivánál keskenyebb körbe szorúlt, ´s több helyeken 8 lábnyi mély vala, nagy kiterjedésű völgyet tett haszonvehetetlenné, s ´darvak´, vadludak ´s vadréczék´ tanyájává”

Esztergom vármegye 1824. évi határozata értelmében közmunkában, napi 24 krajcár ellenértékében megkezdődött a lápos mocsár lecsapolása. Az eredeti elképzelés szerint a csatornát a kürti határtól egészen a gyarmati malomig tervezték (itt nyilván a teknyősi malmot kell értenünk). Mivel a munkálatok költségeinek nagy részét a herceg állta, így a lecsapolás által felszabadult rétek is neki kamatoztak.

A csatorna 1826-ra készült el, melyet így foglal össze a Tudományos Gyűjtemény: „E’ lecsapoltatás egy csatorna ásása által fentnevezett Mérnöktől 1819. elkészitett tervrajz szerint 1819. fogva 1826-ig Herczeg Pálffy Jósef nagy költségével végbe vittetett. Az égész hossza a csatornának Kürti határ szélétől Kőhid-Gyarmati Hidig tészen 8002 ölet viznek esése ugyan azon az egész hosszuságban 31 lábot, 8 hüvelyket ’s 4 lineát tészen, mélysége a Kürti határnál 4 lábnyira, Gyiva töltésnél 2 ölnyire ásattatott. A gyivai malom meghagyattatott, Libádi elrontatott, Tekenyős nevezetü Kőhid-Gyarmati pedig alól csapóvá tétetett.“
 

Forrás:
Juhász Gyula


Határjárás képekben


A képekre kattintva azok nagy méretben is megtekinthetőek.

Gyarmat község látképe madártávlatból
A Szent Móric templomunk

Kistata - legalább is ami megmaradt a hajdani kisközségből

A Kistata - i temető
A Rigó völgye és a Cseplészek
A Vadas az Öregheggyel
Bugarasok
A Teknyős - Az itt lévő malomról már csak emlékünk van, helyett halgazdalkodási tórendszer hasznosítja a területet.
A községi legelő, vagyis a Kispatács, Ma a legeltetésen túl magán repülőtér üzemel rajta.
A volt sódrbánya - ma a Carpodrom horgászparadicsom
A falu látképe a hozzá simuló Garam holtágával